1. fejezet

Mély levegő, kamera beállítva, gitár a kezemben, a mikrofon megfelelő magasságban. De cseppet sem vagyok ideges. Ha nem sikerül újra veszem, ha meg igen, akkor csak összevágom és mehet is fel a YouTube–ra. Ahogy szokás. Általában csak kétszer kell újravennem, rendszerint a bénaságom miatt.
Imádok énekelni, de rettegek a közönségtől és a lámpalázam kezelhetetlen. Szerencsémre nem néznek millióan vissza a szobám faláról, pont ott ahol az óra van. Bele sem merek képzelni, hogy mi is történne, ha én színpadon telt ház előtt kellene, énekeljek. Nagy álmom, hogy elismert énekes legyek, de valahogy a lámpaláz nagyobb úr. Nincsen rózsa tövis nélkül.

 Két perc és kezdek.

Kamera bekapcsolva. Ismét mély levegő és csapó egy.
A dal zökkenőmentesen ment, és még sikerült kipréselnem magamból egy mosolyt is. Elpengettem az utolsó akkordokat, és eldaráltam a sablon szövegem:

Sziasztok! Itt Quinn, azaz QweenQ volt. Iratkozzatok fel és katt a tetszik gombra. Viszlát!

A videót visszanézve egész jól elénekeltem és gitároztam. Ez lesz a harmadik videóm, és remélem tetszeni fog a nézőknek. Az első videómon 3 millió megtekintés van, a másodikon csak egy. Talán ennek a dalnak nagyobb sikere lesz.

Egy órával később elégedetten töltöttem fel a videót. Szándékosan nem szoktam megnézni még két napig a visszajelzéseket. Más azonnal lesné az első két óra után, de én talán túlságosan is félek a véleményektől.
Addig is kicsit szétnézek a feltörekvő énekesek között. Itt van Elle Winter. Uh, kicsit ijesztő. Két–három videóját megnézem mire Kurt Hugo Schneider csatornájára találok.
Producer és kiváló zenész, az látszik. A videók megnézése alatt, az a kérdés gyötör, hogy milyen hangszeren nem tud játszani. Két kiemelkedően jó énekest is találtam, akik Kurttel dolgoztak. Sam Tsui és Max Schneider. És duettjük is van! Estig az ők közös dalukat hallgattam. Annyira tetszik a hangjuk, hogy nem tudok betelni velük.

Korán, hajnalban keltem, mert rémálmok gyötörtek. Teát készítettem és, hogy elüssem az időt begyakoroltam egy új dalt. Nyolckor úgy gondoltam, hogy egy kicsit elmerülök a net világában, gondosan vigyázva, hogy elkerüljem a videóm. Sikerült? Nem. Tegnap Kurt oldalán barangoltam és úgy is kapcsoltam ki. Betöltötte az oldalt, és az én videóm nézett vissza rám. Kurt a tetszik gombra kattintott és megjelent az oldalán. Az ő rajongói elárasztották a videóm és kedves kommenteket fűztek hozzá. Már 20 ezren látták! Izgatottan kaptam az ölembe a laptopot és magam tanulmányoztam a videóban. Már nem tűnt olyan jónak. De látta Kurt! És tetszik is neki! Hullámokban öntött el a boldogság. Örömtáncot jártam, a konyhától a nappaliig.
Annyira boldog vagyok! A nagy extázisban észre sem vettem, hogy van egy üzenetem is. Ki küldte? Az utolsó két alkalommal fenyegető levél jött, és két házassági ajánlat. Remélem inkább házassági, mint halált kívánó. Remegő gyomorral nyitottam meg. De senki nem akart megölni, sem felségül. Egy duett kérés volt. Kurt–től!

"Szia! Quinn! Nagyon tetszett a videód és fel szeretnélek kérni egy közös munkára. Kérlek, adj egy elérhetőséget, ahol beszélni tudunk. Üdv, Kurt."

Nyomban visszaírtam, és mellékeltem a skypom és a telefonszámom. Remegő kézzel küldtem el. Úristen! Duettezni fogok. Emberek néznek és nem az üres falam néz vissza rám. Úristen!

Felhívtam Ben–t, a barátom, hogy elújságoljam a dolgot. Egy éve voltunk együtt, de mostanában keveset találkoztunk, mert új munkája akadt. Csak a harmadik csöngésre vette fel.
– Ben! – sikkantottam, ahogy felvette.
– Igen?
– Van egy hírem. – kuncogtam. Kisétáltam a konyhába
– Nekem is.
– Az enyém várhat, mondd te! – huppantam le a konyha asztalra. Végül leszálltam és elővettem a tejet a hűtőből, hogy igyak. A vállamra szorítottam a  telefont, és a számhoz emeltem a dobozt.
– Quinnie, sajnos szerintem jobb, ha külön vállnak az útjaink... De maradhatunk barátok...
Megfagyott az erembe a vér, és hangos csattanással landolt a tejes doboz.
– Bocs Quinn mennem kell. Majd beszélünk.
És letette. Az életem felborult, mint a tejes doboz.