3. fejezet

Sam nem jelent meg a beszélgetés során többször. Kurt másként viselkedett és egy óra után elbúcsúztunk. Átküldte a dalt, de ahogy elolvastam rögtön sírtam. Bekarikáztam a részeim és a fiók mélyére dugtam. Két hét és megint elő kell vennem. Kikapcsoltam a telefonom a laptopom és elmentem zuhanyozni. Egy órán keresztül áztattam magam és sírtam. A könnyeim összekeveredtek a lehulló cseppekkel. Üres érzés tátongott a szívemben, amit egy óráig kitöltött a Kurt–tel való beszélgetés. Kicsit zavart, hogy Sam nem köszönt, de nem érdekelt. Ben, volt az, aki belekúszott a gondolataimba. Éreztem az illatát, az érintését, és láttam az arcát a csukott szemhéjaimon is keresztül. Szaporán kapkodtam a levegőt. Hányingerem lett a forró víztől és szédültem is. Ideje kiszállni.

A közös dalunkra gondoltam. Egy jeges kéz markolta a gyomrom, és gombóc nőtt a torkomba. Menni fog. Suttogtam a tükörnek. Menni fog. De miért kell az embereknek magunknak is hazudniuk? Nem elég másnak? Még magunkat is becsapjuk és ámítjuk, a minden rendben van állapotot.

Felhívtam Amyt és Grace–t, hogy jöjjenek át. Ők voltak a legjobb barátaim. Most rájuk van szükségem.

Nem egészen egy órával később átjöttek és pizzát is hoztak. Kényelembe helyezték magukat és rögtön enni kezdtek. Én nem nyúltam a pizza szeletem után. A szagától felfordult  a gyomrom.

Grace megrágta a falatot és rám nézett.

– Szakítottatok igaz?

Váratlanul ért a kérdése. Nem válaszoltam.

– Honnan tudod?

Amy tágra nyílt szemekkel pislogott, és az ujjait tördelte. Nem nézett egyikünkre sem. Kicsit furcsán viselkedett, de elvakított a fájdalom. Grace komolyan meredt rám. sóhajtott és letette a pizza szeletet. Elfutotta a könny a szemem. Grace áthajolt az asztalon és átölelt. Nyugtatóan simogatta a hajam, amíg kisírtam magam. Hüppögve bontakoztam ki az öleléséből. Megtöröltem a kézfejemmel a szemem és az orrom. Megismételtem a kérdésem:

– Honnan...?

Amy rám nézett, majd Grace–re.

– Nyögd már ki Amy, mert én nem mondom el, mert jobb, ha nem tőlem tudja.

Amy az ujjait nézte és halkan megszólalt.

– Az egyetemen mind erről beszélnek. Tudod itt a nyár és most mindenki kedvesebb, na meg beszédesebb is... Sok mindent hallottunk, és már egészen érdekes pletykák is terjengnek.

– Mint a futótűz. – bólintott szomorúan Grace. Megismételtem. Mint a futótűz...

– Sajnáljuk Quinn, de én örülnék, hogy megszabadultál attól a seggfejtől – Grace olyan volt, mint az időjárás. Hol sírt, hol nevetett. Hol valakit szidott, hol dicsérte, de ő ilyen.

– Hát én nem. – hazudtam. Egy nap alatt a második! Wow, új rossz szokás a láthatáron?

– Kisanyám szerintem mehetünk pasizni! – kurjantott Grace. Amy fészkelődött. Grace megforgatta a szemét, erre meg Amy kicsit elpirult. Nem értettem a testbeszédüket. Nem kellett rá kérdezzek Grace azonnal közölte:

– Amynek valami csávó összejött, de nem lehet kihúzni belőle egy szót sem. – fintorgott mellettem.

Tipikus. Mélyen kussol a dolgairól. Vagy van gerince és nem keserít jobban el. Amy jó barát. Hangosan csak ennyit mondtam:

– Amy ne hagyd, hogy átbasszanak. – sóhajtottam. – Mindegy ki, és honnan jött, ha szeret, semmi nem számít.

Haloványan bólintott és rám nézett. Akkor semmit nem érzékeltem a körülöttem hullámzó szarból.

Grace addig csacsogott, hogy sikerült  jobb kedvre derítenie. Meséltem nekik Kurt–ről, és a duettről. A Sam témát csak felszínesen súroltam. Az ember nem tud eleget mondani egy szószátyárnak, hogy ne érezzen késztetést a további kifaggatásra. Említettem, hogy Grace szingli? És hormon túltengése van?

– Te ezekkel a csávókkal fogsz énekelni? – sikkantotta Grace. Összecsapta a tenyerét és legörgette az oldalt. Megnézte Max, Sam és Kurt összes létező képét, és kommentálta.

– Van barátnője? – bökött csillogó szemekkel Sam–re.

Megfogott. Nem tudtam, így lázas kutatásba kezdett Amy társaságában, amíg hoztam valami ehetőt. Belülről mart a féltékenység, amikor Grace a nyálát csorgatta Max–re vagy Samre.

Felsiettem a lépcsőn. Csend. Túlságos nagy csend. Berontottam.

– Mi bajod Grace? – néztem rá.

Grace a laptop mögött savanyú képpel nézett vissza rám. Amy kifejezéstelen arccal meredt a képernyőre. Mi bajuk?

– Biztos tudni akarod? – sóhajtotta. Megmasszírozta az orrnyergét és lehunyta a szemét.

Ledobtam az ágyra a kétchipses zacskót, amit hoztam. Amy mellé sétáltam és lehajoltam, hogy lássam a képernyőt. Grace hangosan olvasta.

– Sam Tsui meleg? – kezdte.

– Tessék? – elnyílt az ajkam. A számmal o–t formálva hallgattam Grace–t.

– A Youtubon feltörekvő fiatal énekes nemi identitása kérdéses. Sokak szerint meleg, ő azonban nem állt elő cáfolattal. Hallgatás beleegyezés, tartja a közhely. Mindenesetre egy kiváló énekesről beszélhetünk. Végül is mindegy, hogy a lányokat vagy esetleg a fiúkat szereti, a hangja beszél helyette. – fejezte be drámai hangsúllyal Grace.

Teljesen kiborított a cikk. Nem vagyok oda a homoszexuális emberekért. Nem ítélem el őket, de nem is fogadom el. Hagyjanak békén...Most mi lesz? Tudok így énekelni, hogy tudom? A franc egye meg Grace–t!

– Nos? – köszörülte meg a torkát Amy.

– Nos...–

– Mit fogtok énekelni? – csapott le rögtön Grace.

– Egy saját dalt. – nyögtem.

– Mutasd. – parancsolt rám. Ha nem hallgatok, a belső hangomra, akkor rögtön ugrottam volna is. Álltam Grace fenyegető pillantását. Nem mozdultam és ő sem. Farkas szemet néztünk pislogással.

– Nem. egy határozott nem. – csóváltam a fejem, mert bevettette a boci szemeket. – Hagyd abba, mert rohadt csúnya vagy. – torkoltam le.

– Megbánod. – sziszegte durcásan. Visszafordult a gép felé, és csendben ügyködött valamin. Az ablakhoz sétáltam és hangosan kimondtam:

– Nem akarok Sammel énekelni. Nem a közös dalt. 

Csend. Baljós csend. Megpördültem. Amy vigyorgott, Grace meg nevetésben tört ki. Mi bajuk? Valami szivárog a házban, hogy nem képesek semmit komolyan venni. Skype csengetés. Egy, kettő...Kurt–öt hívja! Rohantam, hogy befejezzem a hívást, de elkéstem.

Kurt hangja vetett végett a röhögő görcsüknek. Homlok ráncolva nézett a kamerába. Három hülye zaklatja. Jó első benyomás...

– Szia... Sziasztok!– javította rögtön ki magát. – Miért kerestél?

– Én öhm...– felkészülés a hazugságra...

– Mondani akart valamit. – vigyorgott Grace.

– Igen? – nézett rám Kurt.

Benne vagyok a szarba...Lassan a fejem felett csap át.

– Én, nem érzem méltónak, hogy Sam dalát elénekeljem. Hadd énekeljek valami mást. Szerintem kezdjük kicsiben...

Kurt bólintott. Balra nézett, és akkor tudtam, hogy nem csak ő van ott.